Costa Brava - Valencia 2015.01.28.

Csak négyszázakárhány kilométer, és előző este bepakoltam a kocsiba, hurrá! Indulás 9 előtt, egyre ott vagyok. Na persze... A Barcelona körgyűrű hamar megvan, de itt mind a négy sávban mennek a kamionok, és amikor egy yarisban ülsz, és előtted-mögötted-jobbra-balra kamion, az fura. De ezúttal nem ijesztő, mivel nem volt nagy a szél, sem a pótkocsik nem kacsáztak ide-oda, sem én. Nem volt nagy szél - még. Aztán persze megkaptam, nagyjából az út közepén, sorban jöttek a figyelmeztetések, hogy csökkents a sebességet a szél miatt, de szerencsére ma csak egy óráig tartott a nagy vihar, az út többi része élvezetes volt. Hol a part menti hegyek között kanyargott az autópálya (de csak annyira, hogy azért lehessen tolni neki biztonságosan), hol a tengert lehetett látni. Azért a gps-től most is megkaptam a magamét. Ugyanis Paseo Neptun szerinte nem létezik, a legjobban hasonlító utcanév az Avenida de Neptun.  És pont ott van a  gps szerint egy kikötő mellett, ez lesz az. Hát nem ez volt, ez vagy 10 kilométerrel odébb volt, egy elővárosban, egy másik kikötő mellett.

És ismét csak Roxinak kell köszönetet mondanom, ugyanis még az ő hathatós segítségével vettem egy helyi feltöltős kártyát, egy giga adatforgalommal. Így aztán a googlemaps elvitt a hotelba. Valenciában négysávos körforgalmak vannak, a sávokat csak a kijáratok közelében festik fel kb.  fél méter hosszan, és én ölemben a telefonommal navigáltam, próbáltam megtalálni a harmadik kijáratot, mert persze nem derékszögben vannak az utak. Viszont rendesek voltak, látták a külföldi rendszámot - meg átérezték a kétségbeesést :) - és hagytak nekem helyet, senki nem mászott rám, nem dudált. Roxi többször említette, hogy akármilyen jól vezet Axel, Valenciában bizony félt mellette a kocsiban. Csak arra tudok gondolni, hogy vigyáztak rám a külföldi rendszám (meg talán az agyonpakolt kocsiban egyedül ülő nő látványa) miatt.

Valencia egyébként is bejött, minden ellenére, ami ma még történt. A félrenavigálásnak is volt előnye, jelesen, hogy így később érkeztem, és a hotel előtti utcában, ahol amúgy lehetetlen parkolóhelyet találni, pont kiálltak a hotel recepciója elől, így full extrás helyem lett ingyen. Amúgy a vészvillogós kipakolás után egy nyilvános mélygarázsba kellett volna mennem napi 10 euróért, messzebb a szállodától.

Ami egyébként a Hotel El Coso, a recepció az utcára, a drága szobák és az étterem a tengerre néz. Az én szobám nem olyan drága, ennek megfelelően egy világítóudvarról kap némi természetes fényt. Viszont a berendezés egyszerű és modern, egyágyas szobához képest kifejezetten tágas,a fürdőszobában táncolni is tudnék, és hasít a net. Ha akarom, egyszerre netezhetek a telefonomon, a tableten és a laptopon, nem úgy, mint Nizzában. Ja, és lefoglaltam előre a mélygarázst, és kipakolás közben szóltam, hogy bocs, még sem kell, de nem volt semmi probléma.

Csak kimentem a szálloda elő, kicsit szétnéztem a parton, és láttam, hogy ez jó lesz.

És akkor hajrá, egy kis nordic walking. Ezt már régóta terveztem, már amikor a szállást foglaltam, néztem a hosszú, széles partot, hogy ez milyen jó lesz nekem, A siklóernyőzés meg a kajakozás (meg a pilates meg a jóga) mellett sajnos nem jutott időm erre a klassz sportra. Azt kell róla tudni, hogy arra is alkalmas, hogy nyugdíjasok sétálgassanak, de megfelelő technikával rendesen is lehet tolni, akár komoly intervalumos edzésre is alkalmas. Nekem is megvolt másnapra a kellemes izomlázam - a tricepszemben és a lapockák közötti izmokban. Ebből legalább tudtam, hogy a sok kihagyás után is még jó a technikám :)

Szóval négykor indultam, egy órát mentem felfele, egyet vissza. közben fotózgattam. Kicsit Margit-sziget hangulata volt, olyan értelemben, hogy sokan sportoltak mindenfélét, és bár senki nem gyalogolt botokkal, valahogy mégis úgy éreztem, hogy teljesen beletartozom a délutáni sportoló közösségbe. Engem azért lefotózott egy japán turistacsoport, mindössze néhány méterről, mint helyi látványosságot. Én próbáltam szemérmesebb lenni, nem fotóztam tök közelről senkit. Voltak: kutyasétáltatók, sétálgatók, sportosan gyaloglók, futók, a betonon, gördeszka, görkorcsolya, bicikli, valamit kite-osok, sima deszkás szörfözők, egy siklóernyős is kutyázott oktatóval (vagy valakivel, bika szélben, sisak nélkül), vitorlások (olyan igazi kis sportos hajók), meg még biztosan kihagyok valamit. Kajakosokat nem láttam. Itt vannak a képek:

ott vannak a deszkások középen, csak jól kell nézni

Ezeket a képeket a part mögötti házakról ugyan később készítettem, de ide illik.

Aztán a szállodai szobám ajtaja előtt rádöbbentem, hogy a szobakulcsot (ami egy kártya) jól elhagytam. Meg az igazolványtokomat, benne személyi, jogosítvány, lakcímkártya, EU-s egészségbiztosítási kártya, adókártya. Pedig még gondolkodtam is rajta, hogy vigyek-e igazolványt, aztán úgy döntöttem, hogy jobb, ha van, hátha fejemre esik egy sirály, és elájulok, vagy mittudomén. És mivel ezeket az igazolványokat egyben tartom, nem is szedtem szét. Van a deréktáskámon egy zseb, amibe bele lehet rögzíteni ezeket a kártya formátumú dolgokat, de valami elrontottam. Úgyhogy forró zuhany és vacsora helyett vissza a tengerpartra. Ahol már erősen ment le a nap, a szélé feltámadt, sietni viszont nem tudtam, mert a homokot kellett figyelni. Fél óra után, homokkal félig befedve a szobakártyám meg is lett, igazolványok sehol, pedig áttúrtam a környéket. Azért végigmentem a bejárt útvonalon, hátha az igazolványokat máshol hagytam, el de semmi. Aztán már teljesen rám sötétedett, és nagyon fáztam, úgyhogy irány vissza. Hogy megint csak Scarlett O'Harát idézzem: ráérek holnap gondolkodni. :) Útlevelem van, nagy baj nem lehet.

A valenciai paella csirkéből és nyúlból készül, ugyanez El Coso módra egy kis csigával kiegészítve. A hotel étterme is egy textilszalvétás, csilivilin megterített hely, de az árak nem sokban különböztek a parti kis bárokétól. Leszámítva, hogy itt kötelezően hozzák a kenyeret másfél euróért, nincs választás. Azonnal kérdezték, hogy én vagyok-e a gluténérzékeny egyed, úgy látszik, szóltak a recepcióról, hogy számítsanak rám. Ez viszont jófejség. Nem fotóztam le a vacsorám, csak kerestem egy képet a neten, mert szerintem tök jól nézett ki.