Costa Brava 2015.01.27.

Úgy látszik, emberkerülő lettem, vagy mi, de a mai napban az volt a legcsodálatosabb (Roxi társaságát leszámítva), hogy alig találkoztunk valakivel. Miénk volt az óváros, miéénk volt a tengerpart. De micsoda tengerpart! Európa 20 legszebb partja közé választották. Meg is értem, hogy miért. A fényképek nem adják vissza, de azért próbálkozom. Szerencsére azért találtunk egy nyitva tartó kávézót is J. Ja, a hely neve: Callela de Palafruggel.  Amit én kapásból Parafruggelnek olvastam, amikor Roxitól sms segítséget kértem a poszt írása közben :) Itt is volt egy kis fehér házas rész is, ami tetszett, de azért nem voltak rám olyan hatással, mint Algodonales házai.

Aztán jött, Pals, aminek Roxi szerint szép kis óvárosa van. Szép kis? Én nem értem, elég sokat olvasok, mégsem találok megfelelő jelzőt. Varázslatos, elbűvölő, ezek mind-mind olyan sablonos kifejezések. És kb.  három emberrel találkoztunk összesen. Talán mert sziesztaidő volt, egyébként ez egy teljesen élő város, amit meghagytak a középkori állapotban. Az egészet, a torony kivételével minden házban laknak. Tök fura volt a több száz éves házfalakon az állatorvosi rendelő táblája. Itt vannak a képek. A torony (meg talán maga a város is) egyébként a 900-as évek óta létezik, és az 1100-as vagy 1200-as években nyerte el a mai formáját. Nem rossz… (Ezeket Roxi olvasta le a toronyról, vagyis ő leolvasott valamit nyilván helyesen, én meg így emlékszem. Próbáltam a memóriámat ellenőrizendő rákeresni a pontos évszámokra a neten, de nem ment. Úgyhogy járjatok utána jobban, vagy higgyetek nekem.) Ja, lehet hogy kicsit sok a kép, de nyolcvanból kellett válogatnom. Egyszerűen muszáj volt folyamatosan fotóznom, hogy megmutathassak mindent.

Művészet mindenütt. De ezt már írtam :)

És még nem volt vége a napnak. Pedig a pakolás miatt eleve rövidebbre terveztük. Roxinál lent hagytam a fele holmim a garázsban, és indulás előtti este lehordtam szinte mindent. Valahogy nem féltem, hogy Elmo mellett betörnek.  Szóval Tasso del Mar. Ez Lloret del Mar közelében van, és a kettes számú magyar turisztikai célpont a Costa Braván. Viszont Lloreten tényleg semmi nincs, csak üdülőházak, Tasson meg van egy kis fehár házas rész meg egy kis óváros. És a kihalt tengerpart, ami itt is eléggé adja. Nem hiszem, hogy nyáron, amikor egymás hegyén-hátán hevernek a turisták, ugyanígy tetszene, De így tökéletes volt. Viszont amíg Palson azt éreztem, hogy a város csak alszik, sziesztázik, itt szinte minden kihalt volt. Vagyis nem, innen-onnan felújítás zaja hallatszott, emberek festegették újra az éttermek bejárati ajtaját (persze mindent nagyon komótosan, ráérősen), készültek a következő szezonra.

 

Ebédelni azért nem tudtunk, ahhoz vissza kellett menni Platja d’Aroba. (A platja katalánul a playa) Egészen ijesztő volt elsőre a damasztszalvétás, puccosnak tűnő hely, de szerencsére Roxi ismerte, magamtól be nem jöttem volna ide. És a Costa Braván teljesen jó 12 eurós menu del dia (két fogás, de sokból lehet választani, plusz választható desszert, plusz egy üdítő vagy pohár bor) kifejezetten finom volt. Talán nem véletlenül voltak viszonylag sokan egy januári hétköznapon. Csak azt sajnálom, hogy nem rendelhettem sertéskörmöt csigával, mert a felszolgáló szerint glutén van benne. Pedig én ritkán eszem húst, de akkor legyen hardcore, és ez eléggé annak tűnt. Ssebaj, a kagylós-rákos paradicsomos halleves és a grillezett tintahal is nagyon finom volt.

Még mindig úgy viselkedek, mintha nem kiköltözni készülnék, és nem jönne Algodonalesbe is minden nap friss tengeri herkentyű. csak tobzódom és tobzódom. Bár most, mikor ezt a blogot írom, már kezdek visszaállni a jól bevált majdnem vegán életmódomra. Jobban is érzem magam fizikailag... lelkileg meg szinte folyamatosan jól vagyok :)

Este újra jó kis búcsú tapasozás helyben. És ezen a fórumon és mindenhol nagyon szeretném megköszönni Roxinak a vendéglátást, az idegenvezetést, a rám áldozott szabadnapokat, mindent... Ja és persze Axelnek is a segítséget és a remek társaságot :)