Algodonales, pilótaszállás 2015.02.01. - 2015.02.06.

Ez sem lesz túl izgalmas poszt.  Vagyis nekem az volt az első hét, a város újra-felfedezése, új ismeretségek, és hát mégiscsak itt vagyok. Érzelmileg elég viharos volt, de leírva unalmas.

Mindenesetre szombat este vacsora közben kinyomoztam a neten, hol van Pepe siklóernyős bárja. Két bárja van igazság szerint, mert jobb repülős napokon megjelenik a leszállóban a kocsijával, kitesz pár műanyag széket meg asztalt, és a csomagtartóból sört, kávét, csipszet árul. Ebben a fAirPlay filmben is szerepel:

Andalúziai siklóernyős túra a fAirPlay-el

(Ezt a filmet már sokszor megnéztem, de milyen más így, hogy tudom, végre nem csak egy hétre jöttem!) Megtaláltam a bárt, kértem fehérbort, és megemlítettem, hogy én söröznék, csak hát van ugye ez a glutén para. Hétfőn ezt a képet küldte whatsappon:

Igen, ez a felső piros doboz egy rekesz gluténmentes sör, csak nekem :)

Úgy kezdődött a vasárnap reggel, hogy megnéztem a kocsimat, és meghúzták. Nem egy rosszul parkoló valaki, hanem a járda felől, valószínűleg kulccsal végighúzták az ajtókat. Oké, hogy ütött-kopott már szegényke, tőlem is kapott rendesen, meg mások is hagytak nyomokat, de ez a szándékos gonoszság azért megviselt. Vagyis nem feltétlenül gonoszság, valószínűleg csak egy helyi kiskölyök gondolta viccesnek, hogy megkarcolja az idegen autót. Sebaj, úgyis tudtam, hogy itt sem lesz minden rózsaszín és tökéletes. Itt is vannak ilyen emberek, na és? De azért nem dobta fel a napomat.

A neten hosszas nyomozás után összesen két darab kiadó lakást találtam. Erre mondjuk fel is készültem, mondták tavaly, hogy drága az internetes hirdetés, a legtöbben csak a helyi ingatlanirodában adnak le hirdetést, illetve kiírják az ajtóra vagy ablakra, hogy kiadó vagy eladó a lakás. Csak az a baj, hogy az ingatlaniroda bezárt.

Mindenesetre elmentem a két címre, hátha felismerem a kiadó lakásokat, de nem volt ott semmi. Írtam valami sms-t  ékes spanyol nyelven, hogy haladjunk, de nem jött válasz. Később Rafa, a spanyol tanárom mondta, hogy teljesen értelmetlen, amit írtam. Ráadásul az egyik címzett egy idős néni, aki nem is olvas sms-eket. De erről majd később.

Szóval ingatlaniroda bezárt, hirdetések nincsenek, sebaj. Maradok Scarlett O'Hara üzemmódban, majd holnap gondolok erre...

Ebédelni kell, főleg, hogy vasárnap semmi nincs nyitva, a reggeli gyümölcseimet is a lakótársaim adták össze, mivel persze nem vásároltam be előre. Hiába, ezt még meg kell szokni. Majd ti is megszokjátok otthon. Később mégiscsak találtam egy vasárnap nyitva tartó kis közértet. Vagyis supermercadot. Szóval irány a főtér, ahol a 8-10 fok ellenére alig találok szabad asztalt egy teraszon.. Csak a templomnál, közvetlenül a játszótéren kiabáló gyerekek mellett jut hely.

Itt a vegetáriánus salátában tonhalkonzerv van, meg főtt tojás. Meg szinte mindenben. Bevásárlás szempontjából egy vegán paradicsom a vidéki Andalúzia, de étteremben enni lehetetlen. Mivel én csak nagyjából vagyok vegán, és csak azért, mert jól érzem magam tőle, egyelőre még bírom. Mivel azonban az utazás alatt úgy voltam, hogy meg kell kóstolni mindent, most már kicsit telítődtem halakkal meg tengeri herkenytyűkkel, ez az ebéd nem esett jól. De legalább üldögéltem a napsütésben, írtam a blogomat, nézegettem a helyieket.

A teraszok a helyi szintem zegernyének számító időjárás ellenére teljesen tele voltak. Voltak, akik csak tapasoztak, mások rendes ebédet rendeltek. És sokan söröztek, nem igazság! Közben emberek jöttek-mentek, sétálgattak, az asztaltársaságok folyamatosan cserélődtek. De nem ám úgy, hogy végzett az egyik család, és jött a másik. Ücsörög a család, jön egy-két ismerős, ők is melléjük ülnek, szintén rendelnek valamit. Aztán jönnek még, ők is odaülnek. Aztán az eredeti család elindul, maradnak az újak. Akikhez jönnek még. És távoznak a korábban érkezettek. Elég vicces volt.

Volt egy nagyon szép arcú, 18 éves forma kislány ünneplő fehér blúzban a műszőrme kabát alatt, gyönyörű fekete hajjal, a hamvasságához egyáltalán nem passzoló égővörös rúzzsal, enyhe bajuszkával. Egyébként nem, a fiatal lányok jellemzően nem bajuszosak erre, eléggé adnak magukra. Aztán jött hozzájuk egy pár, a nőnek hidrogén-szőke haja volt, szerintem póthaja is, és a babarózsaszín télikabátjához miniszoknyát viselt, ami nagyon nem állt jól neki, pedig hát én sem vagyok sovány. Nézegettem mindenkit, szívesen fotóztam volna, de úgy gondoltam, nem illene.

Mindenesetre itt szerintem vannak szép lányok, de inkább azok, aki természetesek (de azért járnak kozmetikushoz). Persze ez az én ízlésem. A férfiakról még nem szeretnék véleményt alkotni. Végül is nekem ők számítanak jobban :) Sokfélék, vannak rémesen elhanyagoltak, de azért akadnak elegen, akik adnak magukra. És hát nem valami daliásak.... De tudtam én ezt már a valenciai rendőrségen a sok (közép)magas, jó pasi között, hogy most kell betelni a látvánnyal, később ilyesmiben ritkán lesz részem...

Azért ebéd és blogírás után lőttem egy fotót a tér végéről. Ekkor történt, hogy elgondolkodva baktattam az úttesten, éppen a facebookos képaláíráson törtem a fejem, amikor egyszer csak észleltem, hogy egy autó már egy ideje lépésben követ, Rám nem dudált volna, hogy siessek. Egyébként később is láttam ilyet, az autós megállt beszélgetni egy gyalogossal a szűk utcán, közben mögötte türelmesen várakozott a többi autós. (Azért ez nem a paradicsom, dudaszót is hallani időnként, de nem jellemző. Szerintem akkor is inkább jeleznek valakinek.) Szóval itt a kép, azért látszik, hogy oldalt a teraszok még rendesen tele vannak. És ez  így van végig a templomig. Miközben éppen valami helyi hidegrekord dőlt meg azokban a napokban.

Algodonalesről magáról később lesz egy külön poszt. A szerelem még megvan, ezért nem akarom elkapkodni.

Úgy találtam nyelviskolát, hogy a googlemaps streetview-n mászkáltam virtuálisan Algodonales utcáin, és rájöttem, hogy be lehet menni helyekre, pl. a La Bodeguitaba. Be is néztem, és két hirdetést láttam az ajtón: spanyol tanfolyam külföldieknek, és pilates-jóga órák. A spanyol tanfolyam volt sürgősebb, itt nem nagyon beszélnek idegen nyelveket, minél előbb szeretnék kommunikálni a helyiekkel.

Rafael, a spanyoltanárom fantasztikus. Nagyon jó tanár, minden órára rendesen felkészül, video, prezentáció, minden. Szerencsére nem felsőfokon, oxfordi kiejtéssel beszéli az angolt, így teljesen jól megértem. Ezen kívül mindenben segít. Amikor elmondtam, hogy gondban vagyok a lakás/házbérléssel, felhívta az ismerőseit, felhívta azt a két netes hirdetőt, jött velem mindenhova tolmácsolni. Segített a szerződéskötésnél, jött a városházára megérdeklődni, hogy lesz nekem NIE számom (külföldiek regisztrációs száma, sok mindenhez kell majd nekem.)

A NIE, ami negyon fontos lenne, kicsit bonyolult. Egyrészt 2013-ban megszigorították a dolgot, és igazolni kell, hogy valahol az EU-n belülvan társadalombiztosításom, vagy van magánbiztosításom. Az EU-n belüli biztosítás igazolása egyszerű lenne (a magyarországi jogfolytonosságot már elintéztem), ha nem hagytam volna el az EU-s egészségbiztosítási kártyámat Valenciában. (Mikor ezt írom, elvileg már elindították az új kártya kiállítását, és kiküldik majd az otthoni címemre, onnan meg már csak kijut ide. És a jogosítvány pótlása is sínen van talán.) Alapjában véve mindenki segítőkész volt, mind a madridi követségen, mind az otthoni OEP-nél, de azért megnehezíti a dolgokat, hogy nem tudok bemenni személyesen. Mindenesetre nem akarok belemenni a hivatalos ügyintézés részleteibe, mert megélni és rém unalmas volt, olvasni még inkább az lenne.

Ja, meg kell lakcím is. Nekem van rendes bérleti szerződésem, ez a része nem gond. Csakhogy három provincia határánál lakom:

Cádiz provinciában, A Málaga-Sevilla határnál, a csücsökben. A legközelebbi nagyobb város, ahol bejelentkezhetnék az idegenrendészeten (nevezzük így) Ronda, 25 km-re délre, de az már Málaga provincia, oda nem mehetek (Rafa felhívta nekem az ottaniakat, onnan tudom). Cádíz tartományban meg Jerezben van a legközelebbi hivatal, 80 km. Ráadásul Málaga és Sevilla provinciákban működik az elektronikus időpont-foglalás, Cádizban nem. Sebaj, legalább megnézem megint az Atlanti-óceánt, úgyis szeretem. Csak érkezzen végre meg az  egészségbiztosítási kártyám.

Kaja terén viszont mázli volt. Úgy néz ki az apartman, ahol Gerardonál laktam, hogy van három hálószoba saját fürdőszobával, és egy közös nappali amerikai konyhával. Lakótársaim Chris és Michi Svájcból, Bázel környékéről. Michi a kevesebb hajú, szobafestő. Egyik reggel kenegette valamivel a fejét, eltartott egy darabig, mire rájöttem, hogy az a naptej :) Chris jazz szaxofonos, bár most már nyugdíjba akart vonulni. 67 éves!!!! Egész életében csak zenélt meg zenét tanított, nagyon szerencsének tartja magát. Soha nem lakott együtt senkivel, de van barátnője, korban hozzá illő, akivel volt szerencsém skype-on megismerkedni, nagyon szimpatikus hölgy.

És Chris vegán!!!! Nem holmi önző okokból, mint én, őt a felelősségtudat, a mezőgazdasági tömegtermelés által okozott károk tartják vissza az állati eredetű termékek fogyasztásától. Nem egy konyhaművész, de jó salátát csinál. Így aztán együtt töltött napjaink kellemes szimbiózisban telnek. Én főztem valami főételt (végre főzhetek valakinek, nagyon élvezem), Chris salátát készít, és elmosogatott. Jó kis munkamegosztás. Michi hol velünk evett, hol nem. Illetve egyszer a fiúk főztek nekem paradicsomos tésztát. De ez már akkor volt, amikor elköltöztem. A kép a krumplistésztás vacsorán készült (gm penne, spanyol füstölt pirospaprika, és felöntöttem egy kis helyi fehérborral is).

Chris talált nekem biolboltot, ahol a tulajdonosnő rendelt nekem gluténmentes tésztát (később egy másik üzletben találtam helyben is elég nagy választékot), és elvitt a helyi olíva malomba, ahol a következő csodákat vásároltam:

A friss, helyi, szűretlen olívaolaj kicsivel több, mint 3 euróba fájt (az olívaolaj-rajongók most rettentően irigyek). Nem tudom, az a barna pontosan mi, asszem 2,5 euro volt.  Valami balzsamecet-származék, de a címke alapján nem tartalmaz hozzáadott cukrot. Azért töltöttem ki a kiskanálba, hogy látszódjon, milyen sűrű. Talán csak beforralt balzsamecet? Ha kicsit jobban beszélek spanyolul, megkérdezem. Mindenesetre gyümölcsökre csorgatva zseniális. És valószínűleg sajttal is finom, ha újra tudok majd állati eredetű dolgokat enni, meg is fogom kóstolni.

Repülni is lehetett volna egyébként, szinte minden nap, csak egyrészt lakás után jártam (a lakásról bővebben a következő posztban), bejelentkeztem az önkormányzatnál meg ilyenek. Másrészt rekord hideg volt. És nekem már nem kell minden lehetséges időben repülni, elvégre ráérek. Nem vagyok turista...