Barcelona 2015.01.26.

Hát igen, ez az a város, miért szinte mindenki odavan. És nekem is tetszett, de bőven elég volt a nyüzsgésből egy nap. És mi lehet itt szezonban?  Én meg változom, úgy látszik. Vagy öregszem J

Parkolás a külvárosban egy óóóóóriási (de tényleg az) bevásárlóközpont mellett, ahonnan közel van a metró. Nem szállunk át, hanem legaloglunk egy-két megállót a Sagrada Familiáig. Ez a terv, de rendes térkép itt nincs a metróban, mint nálunk, ezért kérdezősködünk. Vagyis Roxi J És a  helyi  kislány nem érti, hogy mi gyalog akarunk menni, mindenáron vissza akar terelni a metróba. Gyalogolni negyed órát, másfél kilométert? Azért csak kapunk útbaigazítást. Maga a Sagrada Familia tényleg impozáns, de csak úgy ott van egy forgalmas téren, körülötte a forgalmat leszámítva semmi, vagyis van mellette egy kis park,  de semmi nagy hűhó. Meg egy januári hétköznap délelőtt is rengeteg turista várja kígyózó sorokban, hogy bejusson. Így aztán én kihagyom, Roxi szerint úgyis csak Gaudi íróasztala érdekes bent, azért én nem állok sorba. Azért egy turistás kép és egy közös szelfi született (made by roxi, én továbbra sem tudok szelfit készíteni, béna vagyok). Íme, meg még pár.

  

 

Kakukktojás a metróból :) Gaudi azért épített házat is, az egyiket felújítják, de a másikat meg tudtuk nézni. Rengeteg japán turista fotózta, de szerencsére én bőven kiláttam mögülük J

A híres gótikus negyed sem maradhatott ki, kellemes benne elbóklászni, Velencéhez hasonlóan itt is minden sarkon meglepetések várják azt, aki fogékony az ilyesmire. Talán csak kevesebb a teljesen kihalt sikátor. No meg a csatorna J

A kikötő tényleg óriási, (és katalánul nem puerto, hanem port) és ott is van egy bevásárlóközpont meg McDonalds, elég furi volt. Nagyon tetszettek a terpesztő szobrok a vízben. Sajnos csak a régi xperia minim volt velem, amivel nem lehet zoomolni, de valami látszik. Meg egy Miró szobor a kikötő mellett, csak úgy odadobva, mintha nem egy zseni műalkotása lenne. A lényeg, hogy művészet mindenütt, sok modern és kortárs, de nincs kitáblázva, hogy heló, jobbra csodálkozz. Valahogy természetes része a városnak az egész, és ez nagyon tetszik nekem.

Hopp, egy Miró...

Aztán persze megvolt a Rambla is, és tényleg klassz, még így, kopasz fákkal is. És elképesztően szép házak vannak a városban csak úgy elszórva. A Plaza de Catalunya pedig óriási. Amúgy is elképesztőek a város méretei, és nagyon forgalmas. Mindezek ellenére valahogy mégis befogadó és barátságos marad. legalábbis számomra, és pl. a sokkal kisebb Nizzával ellentétben. Nyilván ebben is nagyon benne van a hozzáállásom, mint mindenben.  és íme, a képek:

R

La Rambla de Barcelona

Azért jó volt leülni az egyik Rambla közepén, és inni egy kávét. Vagyis egy pohár bort. Nem itt, de azért lefotóztam. Ez egy helyi, éttermeknek szállító kávémárka, mint pl. a Segafredo. Egyszer meg is kóstoltuk, hát... információ-technológiában sokkal jobbak vagyunk....

Még az jut eszembe, hogy Barcelonában sokkal kevesebb katalán zászlót látni a házakon, mint Gironában, vagy a Costa Braván. Ők nem akarnak annyira függetlenedni. Meg nem is annyira katalánok. Inkább barcelonaiak. Roxi írt a blogjában egy jó posztot a katalán függetlenségről, érdemes elolvasni. Azóta megvolt véleménynyilvánító népszavazás (Ők nem így hívják, de ez a lényege). Igaz, hogy a szavazók 80%-a a függetlenség mellett szavazott, de eleve csak 30% ment el szavazni. Ugyanis azok szerint, akik Spanyolország részei szeretnének maradni, eleve törvénytelen volt a szavazás. Azóta el is halkultak kissé a függetlenség pártiak. Bár bőszen kommunikálták a 80%-ot, számolni azért ők is tudnak…

Tudom, hogy több napot is el lehetett volna tölteni Barcelonában, és kihagytam egy csomó nevezetességet, de én már nagyon vágytam egy kis nyugalomra. Nem strigulázni akartam, hanem jól érezni magam. Barcelona még itt lesz, viszont másnap Roxi olyan csoda helyekre vitt el, ahova valószínűleg soha nem mentem volna el magamtól.