Velence - Nizza

Én nem vagyok rutinos sofőr. A leghosszabb távom eddig egy Bp.-Eger, másnap Eger-Bb. volt. Ágnes pilates-barátnőm mondta egyszer, hogy az embernek vagy egy napra egy döntési tasakja, egy ember egy nap bizonyos számú döntést tud meghozni, aztán vége a napnak. Amíg egy tapasztalt sofőr rutinból sávot vált, kielőz, visszahúzódik, ez nekem mind-mind egy döntés. Az olaszok gyorsan vezetnek. Nagyon gyorsan. Én úgy megyek, hogy 142-146-ot mutat a km óra, de mivel az úgyis kb 10 %-kal többet mutat, rendben vagyok,. Igaz, hogy megfogadtam, hogy lassabban megyek, de nem áll rá a lábam, nem tehetek róla. A lényeg, hogy míg ezzel a tempóval Magyarországon és Szlovéniában én előzgettem mindenkit (egy-két 160-nal száguldó szuperautót leszámítva), addig Olaszországban én voltam a csiga. Viszont itt mindig mindenki kihúzódik a szélső sávba, Franciaországban és Spanyolországban ez nem így van, de erről majd később.

Nem tudtam elképzelni, mi unalmasabb a Pó-síkságnál, hát rájöttem: a behavazott, ködbe vesző Pó-síkság. Aztán jöttek az alagutak, fél lavinák potyogtak menet közben az útra az alagutak fölül, a hegyoldalról. (A családom megnyugtatásásásra írom, hogy ez azért költői túlzás, csak kicsit figyelni kellett. Egyébként is, túl vagyok rajta, itt már nem lesz hó.)

Feledhetetlen az az érzés, amikor az egyik alagútból egyszer csak kiesik az ember a tavaszba. Utasként már többször megtapasztaltam ezt, amikor Monacoba mentünk repülni, de sofőrként még szívmelengetőbb. Mást is feldobhatott az érzés, mert amint átléptem a francia határt, be is állt az autópálya, sikerült egy alagútba beragadnom egy órára. Ilyenkor próbálok arra gondolni, hogy örüljek, hogy nem én szenvedtem balesetet. Az alagutak közötti szakaszokban brutál szél volt, plusz a lejtős kanyarok, plusz a lepotyogó hódarabok. (Azért nem fél lavinák, túloztam… ez a családomnak szólt!). Szóval nem csak rajtam múlt a dolog. Elterelés, Monaco, hulla voltam már. Aztán be Nizzába a csúcsforgalomba. Én korábban még nem vezettem gps-szel, ráadásul ez csak mutatja az utat, nem beszél. Arra viszonylag hamar rájöttem, hogy a gps simán azt hiszi, hogy a szomszéd, párhuzamos utcában vagyok, és megy még egy kört. De arra nem lehet felkészülni, hogy éppen balra akarok kanyarodni, viszont az előttem haladó motoros úgy gondolja, hogy ő ebben a kereszteződésben megfordul, és kanyarodás közben egyszer csak szembefordul egy motoros, és teljesen elvakít a lámpája. És mire magamhoz térek, már nekem van piros, ott állok beragadva a kereszteződésbe, és csak dudálnak, de nem segítenek. És nem működik az, hogy ha pl. 100 méter múlva jobbra kell kanyarodnom, akkor húzódjak ki a szélső sávba, mert egészen biztosan ott fog parkolni valaki vészvillogóval a főútvonalon. Sebaj J

Azért csak megérkeztem. Fürdés, nézzünk vacsorát. Elindulok gyalog, a sarkon három gépfegyveres katona, a követező sarkon még három. De nem néztek fenyegetően, így aztán csak elsétáltam mellettük. Soha ilyen közel még nem voltam gépfegyver csövéhez. És tényleg nem tudtam, hogy akkor most biztonságban vagyok, vagy sem.

Ebben a negyedben minden utcának zeneszerző neve van. Én a Rue Gounod-on lakom, a Rue Rossini sarkán. A tengerhez a Rue Meyerbeer vezet, az étterem pedig, amit kinéztem, Verdiről kapta a nevét. Csakhogy zárnak kilenckor, mi ez, nem a mediterráneum? De azért jó fejek, ajánlanak éttermet. Ezért a jófejségért cserébe másnap itt vacsorázom.

Az ajánlott étterem tényleg jó Bár csak francia étlap van, de hát úgyis valami helyit kerestem. Kicsit túl vagyunk a turistaövezeten. A mellettem levő asztalnál elegáns, ősz hajú hölgy fogyasztja vacsoráját.Beszédbe elegyedünk. Ő Hope, és sok helyen lakott Európában és Amerikában, ingatlanosként dolgozott, de most elege lett, nem akar többet dolgozni. Most Rómában lakik, de nem szereti a klímát, és úgy gondolja, Nizzában fog lakni. Volt már itt, de most idejött két hétre, hogy megnézze a várost nem turista szemmel. Nagyon jó fej, sokat beszélgetünk.

Konkrétumok a szállásról: egy cuki kis pálmafás udvarra néz a szobám, egyébként teljesen rendben van, ha elvonatkoztatok attól, hogy a „Hotel Oasis” név miatt elefánt van a recepción, és zebramintás a folyosón a padlószőnyeg. Nem túl nagy, a fürdőszoba sem mondható hodálynak, de nem érdekes. A tengerpart 800 méter, onnan a központ a tengerparton megint kb. 800 m.