Első nap - Mestre

Megérkeztem a szállásra. A házszámot a gps nem ismerte, de ­naivan ­azt gondoltam, elég lesz az utca. Aha, középről kétfele egyirányú. Keresem az 50-es házszámot egyik irányban, megyek pár házat a közepétől, már 30-nál járok. Sebaj, visszakerülök a közepére, másik irány, itt meg pár ház után 86-nál járunk. Mi van, ennyi ház nincs is az utcában!? Parkolni persze sehol nem lehet. Sebaj, hívom a hotelt, hogy hol vannak. Azaz hívnám, ha kimentettem volna a számukat. Sebaj, ott a szuper boooking.com alkalmazás, megnézem ott. A data roaming nem működik egyik telefonomon sem. Sebaj, még mindig ott a végső mentőöv: hívom a bátyámat, hogy segítsen. Ez mindig beválik J Később megnéztem, a 80-as házszámot az 54-es követi, vagy ilyesmi.

A hotelnek nincs étterme, egy közeli vendéglőbe szokták küldeni a vendégeket. Érkezésemkor pont ott a séf, a tulajdonosnő gyorsan le is beszéli vele a glutén témát, sűrű mosolygás és bólogatások, minden rendben lesz. A pincér persze alig beszél angolul, sebaj, kinéz a séf, itt a problémás egyed, tud mindent. A választásom tintahal velencei módra polentával. Fogalmam sincs, mi az a velencei módra, majd megtudom, annyi érdekel, hogy a séf szerint ehetem. Meg is kaptam, ezt:

Szóval ez a híres, saját tintájával készült tintahal. Eddig még csak a tévében láttam, úgyhogy nagyon örültem, hogy végre megkóstolhatom. Csodás volt, olyan, mintha a tengert ennéd, csak kevésbé sós, viszont nagyon bársonyos. Ez hülye hasonlat, de nem tudok jobbat. Csak a polenta maradt el, pedig az kukoricadarából van, elvileg ehetem. Most nem taglalom a lehetséges okokat, gluténérzékenyeknek kérésre kifejthetem, itt unalmas lenne. De majdnem biztos vagyok benne, hogy nem tudták, mi is ez, és puszta figyelmességből hagyták le a polentát. Így viszont meglehetősen éhes maradtam, mivel egész nap nem ettem, sebaj J

Némi konkrétumot is, a szálloda a Locanda Cavalli, ár-érték arányban szerintem szuper. Biztosan van olcsóbb is, de nekem saját parkolós hely kellett, hogy ne két saroknyiról kelljen felcipelni a rengeteg holmimat. Nappal ott a tulajdonosnő, meg még pár angolul beszélő kedves ember. Jellegtelen környéken van, és a szomszéd házra nézett az ablakom, de kit érdekel, aludni és fürödni tökéletes volt. Velencébe bejutni kb. 20 perc, és kemény 1,30 euro egy 75 percre szóló jegy, amivel átszállhatok a villamosról a buszra. De amúgy is közel van Mestre buszpályaudvar, kb. 10 perc lenne gyalog. Ez azért fontos, mert egész éjszaka jár a busz Velence és Merstre között, és a velencei buszpályaudvar információs pultjában beszélnek angolul. Kérdezni kell, mert a tábla tök hülyeséget mutatott, aszerint 25 percet kellett volna várnom a buszra, a valóságban meg pár perc múlva indult.

Még annyi jut eszembe, hogy a sarki kisboltban (nem turistaközpont, csak egy mezei sarki boltocska) olyan a csemegepult, amilyen a MOM-parki menő olasz delikátban. És tényleg ezeket eszik az emberek, többen vásároltak, amíg bent voltam kb. öt percig.