La Alcaidesa - maga nóóóóórmális?

Ezt saját magamtól kérdeztem, miután már ideköltöztem, és két napig sírtam Algodonales után. De hát dolgozni kell. Egyszerűen hiányzik a rendes élet. Nem mindenkinek való ez a fenenagy szabadság. Én konkrétan bedepiztem tőle. Azóta vagyok jól, amióta elhatároztam, hogy munkát keresek. Csak ahhoz sajnos Gibraltár közelébe kellett költözni. Hívott pár fejvadász már akkor is, amikor még Algodonalesben laktam, de amióta ideköltöztem, jobban felpörögtek az események. Persze így is 2-4 hét egy kiválasztási folyamat. És vannak folyamatosan álláshirdetések a szakmámban, de azért pénzügyi területen nincs akkora túlkereslet a munkaerőre, van verseny. Én viszont tapasztalt és jó szakember vagyok, jó nemzetközi diplomával, előbb-utóbb csak összejön valami.

Naszóval, szomorkodtam egy kicsit, nagyon hiányzott Algodonales, a falu, az emberek, a főtér, az utcák, a hegyek, minden. Szerencsére pár nap után rájöttem, hogy hát én nem vagyok normális! Gyönyörű helyen lakom, más egész életében csak álmodozik arról, hogy akár csak egy hetet eltölthessen egy ilyen helyen.

Mert a hely elég jó. La Alcaidesa, tizenpár km-re északra Gibraltártól, a tenderparton. Leginkább villák és sorházak vannak, de akad egy pár apartmanház is a csóróbbaknak - én is béreltem lakást. Másfél km. a tengerpart (légvonalban kevesebb, mint egy, de ez egy hegyoldal, tekergős utcákkal). Szerintem Cleopátra a legöregebb autó az urbanizációban (így hívják itt az ilyen külvárosi vagy városon kívüli telepeket), elég csilivili itt minden.

Van egy főtér, kávézó és minimarket, olasz étterem, angol jellegű  pub, gyógyszertár, ennyi. Meg van egy bícsbár. Kb. a duplája minden, mint Algodonalesben, de pl. Gibraltárhoz képest még kifejezetten olcsó. Azért kevesebbet fogok étterembe járni. Nem is olyan jó a konyha, mint Algoban. Befejezem az összehasonlítgatást, mert semmi értelme. Befejezem az összehasonlítgatást, mert semmi értelme. Befejezem az összehasonlítgatást, mert semmi értelme. x100 :)

A lakással óriási mázlim volt. Nem sok helyen hirdettek egy hálószobás lakásokat. Az enyém második emeleti (lift nincs, egy élmény volt a költözés), de a lejtő miatt, meg függőleges síkban is mindenhogyan eltolták a teraszokat. Így az enyém az egyik legjobb kilátás az apartmanházban! És a földszinti, bokorra és parkolóházra néző lakás ugyanennyi lett volna. Egységárasok, választhatsz az éppen üresek közül. És  ez éppen üres volt.

Na akkor indulás, lemegyünk a főúton a térre, aztán a parti bárba, vissza hátul a golfpálya mellett a parkon át. Egyébként 10-12 perc a part, ha nem állok meg folyton fényképezni.

Először nézzünk ki az erkélyről. Igen, az ott egy félbehagyott építkezés, Andalúzia tele van ilyenekkel. Élőben mások az arányok, egyáltalán nem zavaró. És legalább nem építkeznek, nincs zaj :) Hegy több van, kb. Marbelláig ellátok. Kéne venni egy rendes fényképezőgépet.

Ez meg kicsit keletre fordulva. A szinteltolásoknak hála nekem ebbe az irányba is van panorámám.

Av. las Palmeras. Vajon miért?

Balra a mi kis csóró apartmanházunk, jobbra menőbb sorházak, és mindenhol tenger.

Elég sok a beépítetlen zöld terület, de ezek szerintem tervezettek, nem csak úgy parlagon maradtak. Ezek nem parkok, de azért nem is ős-dzsindzsa az egész.

La Alcaidesa nagy részét viszonylag egységesen tervezték, nem úgy volt, hogy felparcellázták, aztán építkezzen mindenki a telkén, ahogy akar. Meg is látszik.

Főút, vagy ilyesmi. Háttérben a faluközpont.

Főtér, kb. 200 méterre a parttól. Két étterem, egy minimarket/kávézó, megy gyógyszertár, meg talán egy ingatlaniroda. Meg szökőkút, mini vízesés. Algohoz képest kihalt, de azért itt is vannak emberek. ja igen: befejeztem az összehasonlítgatást!

Főtér a másik oldalról.

Gibraltár, a háttérben Afrika. Alig láttam a kijelzőt a napon, így nem sikerült lefényképezni a nyílt vízen várakozó hatalmas konténerhajókat. Elég látványosak. Naplemente után meg a fényeiket látni a tengeren.

Bar DBlanco. Péntekenként sushi night, de valami egészen furcsa felfogásban, latin-amerikai jellegű salsákkal. Meg van sonkás sushi meg ilyenek. Fúziós konyha, bár azt hittem, az már divatjamúlt. Érdekes volt, de nem lesz a kedvencem.

Feláldoztam magam, hogy legyen egy ilyen kép is. Ekkor jutott eszembe (miután mellettem hangolt a gitáros, nem volt nehéz emlékezni), hogy itt minden vasárnap este élőzene van. Gitár, dob (meg ilyen rázó-csörgő izék), kétemberes zenekar. Bosanova meg ilyen jazzes-latinos izék. Kicsit kommersz, viszont hangulatos.

Úton haza a golfpálya felé.

Arra számítottam, hogy még lesz nap, de némi maradványfelhőzet bekavart. Azért mutatok egy kis golfpályát.

út a parkon át

ez csak úgy megtetszett

A vakolat sok helyen lekopott a házról. Pedig nem régi a ház, szerintem egyszerűen csak silány munkát végeztek anno. És mivel jött a válság, és nem tudják túl drágán kiadni a lakásokat, nem is költenek a tatarozásra.

Azért egy közös medence nekünk is jutott. szerencsére csak este nyolcig használható. Ami azért jó, mert  nem partiznak a medencénél éjszaka a népek.

És kertünk is van, és rendben is tartják, erre azért költenek.

Dolgozom! A bor egyébként nagyon rossz volt, a mosogatóban végezte. Pedig általában nem csinálok ilyet, tisztelem a munkát, ami benne van. De ez ihatatlan volt.

Az utcák erre nagyon kihaltak, még este és hétvégén is Napközben még értem, szinte mindenki Gibraltárban dolgozik, jóformán csak a nyugdíjasok és a kisgyerekes anyukák maradnak. Sok a brit, meg mindenféle nemzet, és az ő kultúrájuknak nem annyira szerves része az étterembe, bárokba járás, mint a spanyoloknak. De azért valami élet van, és ez nekem pont elég.

Megismerkedtem egy brit-kínai siklóernyős lánnyal (aki Algodonalesbe jár repülni, de valahogy mindig elkerültük egymást), általa egy argentin-amerikai lánnyal, aki a spanyoltanárom lesz itt, és az ő félig brazil, félig olasz barátjával. A többi meg majd jön magától, apránként. Jó lesz itt!