Elment sok időm a lakáskereséssel, meg az elveszett irataim pótlásával (vagyis a nyomozással, hogy melyiket hogy lehet pótolni). Meg amúgy is olyan idő volt, hogy lehetett ugyan repülni, de nem olyan jókat, inkább foglalkoztam mással. Ráérek :) De aztán csak egyre nagyobb volt a vágyakozás, az ügyeim is sínen voltak, vagy legalábbis én már nem tehettem semmit a dolgok előmozdítása érdekében, szóval irány a levegő!
Leginkább Gerardoval és az ő német (meg német anyanyelvű svájci és olasz) vendégeivel repültem Montellanoban. Ez egy pukli Algodonalestől 30 km-re ÉNY-ra, kb-. mint a mi Kétágúnk. Abban is hasonlít rá, hogy van egy alsó starthelye, ami erős szél esetén igen hasznos. Az eredeti starthely ÉK irányú, de É szélben is startolható. Időközben csináltak K és DK starthelyeket is, sőt, hamarosan lesz DNY is. Kis tisztások ezek, de azért jó, hogy vannak, pl. akkor is befordult keletire a szél, amikor ott voltunk.
 |
| Ez a rendes ÉK starthely,a képet a googlen lőttem |
Aztán a Fairplay csapat érkezésével beköszöntött az igazi tavasz! Mindjárt az első napon összejött egy távocska. Ami végül is egy kitekerés volt a Montellanoban hegynél (némi lejtőzés és helyben tekerés után végül beindult az idő). Ezerpárszáz méterig tekertem egy termiket (tengerszint felett), aztán begyengült a termik, vagy csak én vesztettem el a magját, de nem értem el a felhőalapot. Azért nem hiányzott olyan sok. Mindenesetre úgy éreztem, muszáj megnéznem, a következő felhő vajon mit ad. Mondjuk nem volt az a vonalzóval rajzolt felhőalap, sebaj, azért elindultam. Jónás Csabi meg utánam, de ezt akkor még nem vettem észre. Csabi képei, ezúton is köszönöm.
 |
| kár, hogy pont kiesek a termikből, sebaj :) |
 |
| elindultunk |
Valami gyengét találtam, de nem volt elég. Sajnos a szélirány eltartott az úttól, és annyira nem voltak ígéretesek a kumók, hogy bevállaljak több kilométer gyaloglást. Így azt a taktikát választottam, hogy 500 méter magasan elkezdtem oldalazni a műút felé. Pont ki is értem. Nemsokára leszállt Csabi is nem messze. Elindultunk visszafele az út mellett, hátha találunk egy stoppolásra alkalmas helyet. Pár száz méter gyaloglás után láttuk SörRobit csomagolni, illetve Radványi Karcsit leszállni. Szépen összeverődtünk :) Azért 17 km összejött. Kb. idáig jutott az, aki nem akart belerepülni a nagy semmibe. A kevésbé kényelmesek azért messzebb jutottak.
Aztán ott ültünk négyen az út mellett, várva, hogy majd előkerülnek a többiek. Stoppolni nem sok értelme lett volna négyünknek. Állítólag amúgy sem sűrűn állnak meg errefelé, kivéve, ha lány vagy (és nem három férfi van melletted). Szóval békésen várakoztunk, amikkor egyszer csak megáll mellettünk egy kisbusz, hogy elvigyen-e minket Algoba. Ő volt Jos (vagy Josh?), 60+ éves holland, és már elég sok éve itt lakik. Fogta magát, feladta az állását, bepakolt az autójába, és Algodonalesbe költözött. Mintha már írtam volna efféle történeteket ezen a blogon... És ő is Rafánál tanul spanyolul, de csak hobbi szinten, heti egyszer mennek hozzá négyen.
Mivel a gps-em nem rögzítette a tracklogot (szokásos műszerpara, bár aznap meg sem néztem), belinkelem Robiét. Én is kb. ezt repültem, csak egy kicsit jobban eltértem az úttól, és később fordultam vissza.
Robi repülése, kb. az enyém is ez volt
 |
| Csabi lőtte leszállás után, mint egy windows háttérkép. Pár hónap múlva minden sárga meg barna lesz. |
 |
| Azért Robi is örült a távocskának. |
Nem siklóernyősök kedvééért: a térképet át lehet váltani műholdas nézetbe (A TOPO-XC beállítást át kell állítani hibridre), illetve a jobb felső sarokban levő nagyítóval teljes képernyőre. van alul egy diagram, az mutatja, hány óra van (UTC), és milyen magasan vagyok (vagyis itt Robi) a tengerszinthez, illetve a talajhoz képest. Ezen a diagramon mozgatva az egeret megjelenik fent egy kis siklóernyős figura, és mutatja a térképen, hogy éppen hol járunk. Illetve fordítva is működik, ha a térképen az útvonalra állítjátok az egeret, lent egy függőleges szaggatott vonal mutatja a diagramon, hogy időben és magasságban éppen hol járunk. Jó játék :)
Ja, és itt van egy siklóernyős szlengszótár, kicsit régi, sok kifejezést én már egyáltalán nem használok, de azért hasznos lehet a későbbiekben:
szlengszótár
Másnap, pénteken életem egyik legszebb repülésében volt részem. Nem volt nagy táv, de annyi élmény ért, alig győztem feldolgozni. Sajnos mivel előző nap meg sem próbáltam letölteni a tracklogomat a gps-ről, nem vettem észre, hogy nem is rögzít. A telefonomon meg nem kapcsoltam be az xc trackert, még nem távra készültem, csak egy kis korai lecsúszásra, esetleg lejtőzésre, a kezdődő gyenge termikek megtekerésére. Korán volt még, 12 sem volt, amikor startoltam, a bemelegítés után még vissza akartam menni a starthelyre, hogy induljon a rendes repülés. Ennek megfelelően csak egy softshell dzsekiben indultam el, és a szélálló kesztyű alá sem húztam fel a polárt. Sebaj :)
Elég jól tartogatott, 15-20 perc alatt már szép kis kumó volt a hegy felett kb 1600-as alappal, ez jó jelnek ígérkezett. Először elindultam nyugatnak, hogy majd valami kis háromszöget összehozok. A szél begyengült és megfordult, ezért visszakerültem a starthelyhez. Kissé a starthely alá érkeztem, hát egy élmény volt a lee oldali rázós termikekben kitekerni, de szerencsére nem kellett túl közel menni a hegyhez, és az aspen 4 is egy elég barátságos ernyő. Csukogatott néha, de egyáltalán nem reagált durván a csukásokra, és hamar ki lehetett hozni.
Újfent használom Robi repülését, csak én ugye az elején kicsit jobban elkolbászoltam északnyugatra, és nem jöttem vissza. Szóval itt a link, én meg folytatom a leírást.
Nem volt erős a szél, gondoltam, elrepülök a tóig, meg vissza. Esetleg, ha nagyon adja, Twin Peaks-ig. Néhány kép egy korábbi fAirplay túráról, forrás: sikloernyozes.com illetve https://www.facebook.com/Sikloernyozes illetve Juhász Katalin :)
 |
| DK oldal |
 |
| az én kis falum |
 |
| Lago de Zahara |
 |
| Twin Peaks |
És itt van egy idei fénykép is SörRobitól, kb. én is ezt láttam az út elején:
Elértem a hegyeket, örültem nagyon. Mivel sokan mentek tovább DK felé, hát én is elindultam. Azt láttam, hogy akik alacsonyra kerültek, azok mind nagyon girhelnek, ezért minden gyenge emelést megtekertem. Úgyis irányba vitt, és nem siettem sehová. Az volt a célom, hogy ne kerüljek 1500 méter alá (ekkor már feljebb volt a felhőalap, kb. 1800-on). Aztán Twin Peaks és Ronda között a hágó előtt csodát láttam. Legalább száz keselyű kőrözött mindenhol, a felszíntől a felhőalapig. Akármerre néztem, közel és távol keselyűket láttam. Meg 3-4 pilótát szanaszét. Meg is mutatták, hol erősebb az emelés. Mármint a keselyűk. Volt, amelyik játszott is, megindult felém, aztán pár méterre tőlem befékezett, láttam a hasát meg a lábait. Semmi fenyegetést nem éreztem, egyértelmű volt, hogy ez csak játék. Korábban tekertem már együtt 3-5 keselyűvel, de ez valami elképesztő volt. És rá kellett jönnöm, hogy érzelgős öregasszony vagyok én már, kicsit el is sírtam magam a plexi alatt a nagy boldogságtól. Tényleg veszek már egy sisakkamerát, vagy legalább viszek magammal fényképezőgépet. Szerencsére találtam egy jó kis videót. Persze nem adja teljesen vissza az élményt, de érdemes megnézni:
itt a keselyűs video
Aztán megérkeztünk Ronda fölé. Ott már kb. 2000 méteren volt a felhőalap. Itt találkoztam SörRobival, szóval van tanúm, hogy ott voltam :) Egy Philipp nevű német sráccal tekertünk ki együtt a város felett. Aztán mire végiggondoltam, hogy mi is legyen, ő már Robival el is indult visszafelé. Nem volt túl erős szél. Vagyis gyenge sem volt, de a termikekben azért könnyen lehetett előre haladni, és azért voltak. Visszaindultam a hágó felé, vagyis kinéztem egy szimpatikus felhőt. Talán nem voltam elég türelmes, jobban alá kellett volna menni, elvégre szembeszél volt, de én elég hamar feladtam az első kísérletet. Rájöttem, hogy én már nem akarok többet a napról. Ez egy csodálatos repülés volt, és én megfagytam, lefagytak az ujjaim, fáradt vagyok, minek erőltessem? Kimentem a felhő alól a napra, és szép lassan nekiálltam leépíteni a magasságom. Nem akartam spirálozni, még fület se csuktam, egyszerűen élveztem a látványt. Valamennyire tartogatott is, így eltelt egy kis idő, mire 1300 alá süllyedtem. Ekkor már kezdtem felmelegedni, és kicsit ki is pihentem magam, de sajnos beigazolódott, amit korábban sejtettem: alacsonyról már nehéz visszakapaszkodni. Nem is nagyon erőltettem, kicsit körberepültem a várost. Kb. ilyen volt, amikor már sok magasságot vesztettem (és sajnos elfelejtettem, hogy honnan mentettem le a képet, ezúton is elnézést kérek a szerzőtől):
Aztán kinéztem egy szimpatikus leszállót, közel a főúthoz, olyan helyen, hogy meg tudjon állni, aki fel akar venni autóval. Láttam ugyan egy másik ernyőt leszállni a mező túlvégén, de tudtam, hogy nem magyar, és úgy gondoltam, hogy ha stoppolni kell, azért egyedül nagyobb esélyem van (önző vagyok, tudom), ha meg jönnek érte, úgyis itt jönnek el mellettem, észrevesznek. Jól okoskodtam, pár perc múlva láttam Gerardot a kisbusszal elhajtani a többi pilóta felé (időközben még leszálltak páran), és visszafelé meg is állt mellettem, még össze se csomagoltam. Szóval a hazajutás is könnyen ment.
Este elég nagy buli sikeredett, a La Bodeguitában kezdődött, Pepe bárjában folytatódott, folyt a tequila, de én nagyon fáradt voltam, egykor már kidőltem, úgyhogy a bárpulton táncolós részekből már kimaradtam. Csak egy képet töltök fel az estéről:
Nem is értettem, másnap miért volt mindenki annyira fáradt, hiszen én jót aludtam, és nem volt semmi bajom. Mármint másnap :) Mindenesetre az esős napot senki nem bánta igazán. Nem szakadt az eső, csak nem volt olyan repülős idő.
Estére szerencsére elállt az eső. Nagy szerencse, mert ez volt a karneváli hétvége a faluban, és a szombat volt a fő nap. Előző este csak pár jelmezest láttunk, meg nagy buli volt, szombaton volt az igazi felvonulás. Ami úgy néz ki, hogy teherautókkal és gyalog felvonultak a főtér körül, aztán ott meg is álltak, mert amúgy elég kicsi a falu, nem nagyon volt hová menni :) Azért látványos volt így is, szólt mindenhol a zene, és látszott, hogy mindenki nagyon készült, nem csak úgy összedobtak valami jelmezt egy nap alatt. Kata képei kicsit (sokkal) jobban sikerültek, mint az enyémek. Forrás: sikloernyozes.com illetve https://www.facebook.com/Sikloernyozes
Vasárnap újabb starthely, El Bosque. Igazából megint lehetett távot menni, Robi be is bizonyította, majdnem sikerült hazaérnie, Zaharáig jutott, ami gyakorlatilag a szomszéd falu. Én úgy ítéltem meg, hogy elég rövid a felhők életciklusa, odafele az úton meg sok körbekerített legelőt láttunk, ahol ugye lehetnek bikák, nekem meg két évvel ezelőtt már kijutott belőlük... szóval maradtam a hegynél, néha kimentem előre, néha vissza, egy kicsit északra, egy kicsit délre. Egy 1:50 perces, 10 km-es cikkcakkot sikerült összehoznom, Nagyon élveztem, szép volt a táj, szagoltam felhőt (nem kellett túl magasra menni érte, főleg nem a síkság felett), tekertem keselyűkkel (ha nem is olyan sokkal, de azért voltak), szóval szép kis nap volt. Adta volna még, nem lerohadtam, csak helyi repülésből pont elég volt ennyi, és leszálltam.
És Kata lőtt rólam két tök jó képet, végre látszik rendesen a kis gyönyörű:
Itt egy jó kis film a napról, by Paracasy :) bár azt hiszem, ebben van Sierra Lijar is.
link a videohoz: Paracasy film
Hétfőn az erős szél miatt egy rondai városnézéssel kezdtünk. Amit én kihagytam, mert inkább vásárolni akartam, mivel kifogytam az összes nadrágomat :) Roxiék úgyis jönnek húsvétkor, akkor majd írok bővebben Rondáról. Azért beszúrok két képet kedvcsinálónak.
Forrás: sikloernyozes.com illetve https://www.facebook.com/Sikloernyozes
Ja és Zaharát is megnéztük, de erről is majd máskor írok, így is elég hosszú ez a poszt. Csak pár kép az első fAirplay túráról:
Kedden újra Montellano. Erős szelet írtak, ezért a csapat korán indult, de nekem spanyolórám volt reggel, így csak később indultam utánuk. Lehetett repülni kora délután is még, de aztán nyugatiasra fordult a szél, ami oda nem jó, Algoban meg erős volt. Azért végül is ez a nap is repülhető volt, csak az esti gyogyi maradt el.
Végül is a hat napból négy teljesen jól repülhető volt (talán még egyet lehetett volna erőltetni, de minek kopp gyorsítón egy helyben állni El Bosque fölött, három szuper nap után főleg), és három napon is lehetett távot menni! Szóval szerintem eléggé adta ez a túra.
Szerdán hajnalban és is elindultam Málagába, két embert a yarisomal vittem ki a reptérre (vagyis odafele Robi vezetett). Emlékszem, hogy a korábbi években milyen szomorú voltam, amikor véget ért a túra, és elindultunk kifelé a faluból. Depis voltam még egy hétig hazaérkezés után is. Most viszont tudtam, hogy Málagában nem repülőre szállok, hanem egyszerűen megfordulok, és jövök haza!
Amíg nem készül el az idei film, itt a tavalyi:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése